Hét éve lehetett, hogy egy lillafüredi pihenős hétvégén rájöttem, a legegyszerűbb kis kompakt fényképezőgépünk is képes játszani a mélység-élességgel, ha egészen közel megyek fotózni kívánt tárgyakhoz... na jó, akkor még azt sem tudtam mit jelent ez, de tetszett a hatás, hogy az előtérben lévő dolgok élesek, a háttér meg elmosódik... de azért láttam, hogy ez mégsem az "igazi".

Elkezdtem "kutatni" és rá kellett, hogy jöjjek, az olyan fotók készítéséhez, amik az én fejemben megszülettek, tükörreflexes gép kell, és sok jó objektív. Ezekhez meg sok pénz.... tehát az új gép még váratott magára.

2010-ben elutaztunk Párizsba, elvarázsolt a város. A nagybátyámtól kaptam kölcsön az utazáshoz egy komolyabb masinát. Ez, és Párizs hangulata, hogy mindig volt valami inspiráló akárhova is néztem, segített abban, hogy még közelebb kerüljek a fotózáshoz. Végleg és visszavonhatatlanul szerelembe estem. Talán ezért is olyan meghatározó ez a párizsi út (amellett hogy megkérték a kezem :) ) 

Pár fotóm Párizsról (2010)

Párizs után visszatértem a saját kompakthoz és kísérletezgettem, persze a várt hatás elmaradt. Sok fotós munkáját nézegettem filckr-en, olvastam, tanultam, és lassan megszületett bennem a konkrét elképzelés arról, mi kell nekem. A váz, az objektív(ek)... A kedvenc fotósaim mind Canont használtak így egy pillanatig nem volt kérdés, hogy én is ehhez a márkához leszek hű... Tesztelések, kritikák olvasgatása a neten...Mitől jó a jó objektív... Mindent tudni akartam.  

Amikor 2012-ben végre a kezembe foghattam a saját, tükörreflexes gépemet, már egész sok mindent tudtam a fotózásról. Itt kezdődött az igazi utazás ami máig is tart. Persze még azóta sem tudok mindent. Közel sem. De ahogy egyre több expót tudtam magam mögött, ahogy nőtt az objektívek száma a fotós táskámban, ahogy kikísérletezgettem a képek szerkesztését, a retusálást, egyre jobban és jobban mélyült a kapcsolatom a gépemmel és a fotózással. 

 ...a két szerelem összekapcsolódott

...névlegesen a főzés és a fotózás. A szüleim is szeretnek a konyhában lenni, szerencsém van, mert jól is főznek, így nem volt nehéz dolgom, könnyen elleshettem az alapokat már egész kicsi koromban. Mindig ott sürögtem-forogtam körülöttük a konyhában, ha készült valami finomság. Rengeteg szakácskönyvünk van és sokszor forgattam őket, nézegettem a bennük lévő ételfotókat. Viszont az bosszantott, hogy némelyik könyvben egyáltalán nem szépek a képek, ezért elkezdtem gyűjteni azokat az ételfotókat a pinterest-ről és receptújságokból amiknek a megkomponálása közel állt az én ízlésemhez... Igazából ezek a fotók alakították  ki az ízlésem és látásmódom. Inspirálódtam, tanultam és amikor tehettem én is lefotóztam azt, amit sütöttem vagy főztem. Aztán jött a gondolat, hogy ha ennyi étel és ételfotó születik, miért is ne rendszerezzem őket egy blogban?! ...így jött létre a gombócarthúr blog 2013-ban. Azóta is blogolok ha időm engedi, kisebb nagyobb kihagyásokkal, de igyekszem életben tartani a blogot, mert nagyon közel áll a szívemhez.

Ez az én fotós történetem dióhéjban :)

2013-ban készült ételfotóm

2016-ban készült ételfotóm:

És persze nem csak ételt szoktam fotózni :)