Anyukám születésnapja volt a héten, ő a gyümölcsös, habos, krémes sütiket szereti, amik nem túl édesek. Azokat amikben kevés a tészta viszont sok a krém... Neki sütöttem ezt a nagyon szép és még annál is finomabb Lemond curd tarte-ot. Nem volt kis meló az elkészítése, de megérte, és miközben készült volt időm mást is csinálni, például feltenni a blogra az ezt megelőző bejegyzést, meg gyakorolni a délutáni zenekari próbára. Júniusban már a saját új sütőmben fogok sütni, ami biztos megkönnyíti majd a sütikészítési folyamatokat (a mostani sütőnk elég féloldalasan süt, ez meg is látszik némelyik képen itt például a tojáshabon, na de ez így tökéletes :D) Homemade, legalább látszik. Egyelőre még nem vagyok cukrász. Egyelőre. Szóval remélem elnézitek nekem. Anya, még egyszer boldog szülinapot!

PS: imádom, ahogyan harmonizál a citromos süti a blog sablonjával :D mégmégmégmég citromot!

Hozzávalók:

Linzertészta:

- 400 g liszt

- 200 g vaj

- 100 g porcukor

- 1 nagy tojás sárgája

- 1 csipet só

Lemon curd:

- 3 citrom leve és héja

- 200 g vaj

- 3 tojás + 2 tojás sárgája

- 150 g cukor

- 1 teáskanál étkezési keményítő

 Tojáshab:

- 3 tojás fehérje

- 80 g cukor

-1 csipet só

Elkészítés:

A linzertésztához minden összetevőt egy nagy tálba tettem, összegyúrtam majd egy órára betettem a hűtőbe hogy a kéz melegétől felolvadt vaj visszadermedjen (fontos hogy a hűtőből frissen kivett vajat használjunk) A sütőt előmelegítettem 180 fokra. Elkészítettem a citromkrémet: A citromokat jól megmostam, a héjukat lereszeltem, a levüket kifacsartam. Egy közepes méretű lábasban kissé felvertem az egész tojásokat és a 2 tojás sárgáját, összekevertem a cukorral és a keményítővel, a citromok levével és héjával, majd vízgőz fölött folyamatosan kevergettem amíg besűrűsödött. Legutoljára belekevertem a felkockázott vajat. Hagytam kihűlni, néha megkevertem.  A tésztát egy 26 centis tortaformába elosztottam (nem nyújtottam ki, mert könnyen törik a tészta és a végeredmény ugyan az, ha a formában oszlatom el nyomkodva, viszont jó sok idegességet meg lehet vele spórolni :)) Letakartam sütőpapírral, öntöttem rá szárazbabot nehezéknek (hogy ne púposodjon fel a tészta sütés közben) 180 fokon 10 percig sütöttem majd levettem róla a babot, a sütőpapírt és még 10 percre visszatettem a sütőbe. Az elkészült, kihűlt tésztát megtöltöttem a citromkrémmel, majd felvertem a tojásfehérjét a cukorral, habzsákba adagoltam és kis hegyeket készítettem a citromos krém tetejére a habból. Pár percig újra betettem a maximium fokozatra állított sütőbe (grill funkcióra átkapcsoltam) Tényleg csak pár perc kell neki, hogy szépen megpiruljon a hab teteje. Pár óra hűtés után a krém megszilárdult és könnyen lehetett szeletelni.

A következő recept kitűnő példája a ronda és finom jelzővel ellátott ételeknek. Eredetileg nem is akartam feltenni a blogra, az agyamból hirtelen kipattanó, "naeztmostakkorismegcsinálomhaafenefenéteszik" első próbálkozás, még a fényképezőgéppel sem fotóztam le, csak telefonnal. Viszont annyira finom lett, hogy muszáj mégis megosztanom a receptjét, hátha van más is akinek hasonló perverziói vannak, mint nekem. Névlegesen a sósra édeset és édesre sósat forevör. Mert hogy ez a granola (házi müzli) egyszerre sós és édes. Elsőre bizarr? Pedig nem az. Ki ne szeretné például a sós karamellát? Hmmm??? Na ugye?! A mai reggelim egy a mogyoróvajas- sóspereces-csokis granola kocka volt, egy nagy pohár tejjel. Na kinek lesz holnap ugyan ez a reggelije? :)

Hozzávalók:

- 100 g nagy szemű zabpehely

- 10 g sós mogyoró

- 30 g Bran Flakes (teljes kiőrlésű gabonapehely)

- 50 g sósperec (ropi)

- 30 g méz

- 30 g smooth mogyoróvaj

- 100 g  vaj

- 100 g magas kakaótartalmú étcsoki

A gabonapelyhet, a sósperec felét és a mogyorót durvára törtem (mozsárt használtam), hozzáadtam a zabpelyhet, a mézet, a mogyoróvajat és 70 g olvasztott vajat (a maradék 30 g majd a csokihoz kell, ezt félretettem). Jól összekevertem és egy sütőpapírral bélelt kis tepsibe (24 x 18 cm) elosztottam a keveréket. 150 fokos sütőbe tettem 15 percre. Miközben sütőben csücsült, a csokit a maradék vajjal vízgőz felett megolvasztottam, majd az elkészült granolára öntöttem és elosztottam. 12 szeletre vágtam és mindegyik tetejét egy-egy pereccel koronáztam meg.

Reggelire vagy akár napközbeni nassoláshoz is szuper, a recept egyébként variálható, bárki kedvére tehet bele magokat, asztalt gyümölcsöket, szinte elronthatatlan.

Először is van egy fogadalmam: mostantól minden héten legalább egy új bejegyzés lesz a blogon. Tudom sokszor megígértem, de most tényleg igyekszem ehhez tartani magam. A mai poszthoz a fotókat másfél órán keresztül készítettem. Nem azért, mert olyan nagyon sok időbe telt kitalálni a koncepciót, összeszedni a kellékeket, beállítani, elkészíteni a képet,  hanem mert leültem a kész kompozíció elé és gyönyörködtem benne, mennyire csodás az eper és a csokis palacsinta, ahogy belepi a frissen ráhintett porcukor. :D 

Egyszer már szerepet kapott ez a fajta amerikai palacsinta a blogon, de most picit átvariáltam a receptet, kipróbáltam a csokis változatot. Nagyon finom lett. Még mindig jobban szeretem készíteni is és enni is ezt a fajta palacsintát, mint a "hagyományosat", mert nem szakítom el sütés közben, nem lesz sem túl vékony sem túl vastag (na jó vastag, de ebben pont az a jó, és ettől függetlenül a tészta könnyű a felvert tojáshabtól és a sütőportól) olyan mintha gofri lenne de sokkal kevesebb vele a macera és nem kell a gofrisütő pucerálásával órákat tölteni az elkészítés után. Száz szónak is egy a vége, szuper kedvenc palacsintánk receptje és fotósorozata következik:

Hozzávalók 

(12 darab palacsintához)

-200 g liszt

- 60 g holland kakaópor

- 40 g porcukor

- 4 nagy  tojás

- 150 ml tej

- 40 g olvasztott vaj

- 12 g sütőpor

- csipet só

- rengeteg eper :)

Elkészítés:

A tojásokat kettéválasztottam, a fehérjét kemény habbá vertem. Egy nagy tálban a tojások sárgáját a tejjel, az olvasztott vajjal, a porcukorral, liszttel, kakaóval, sütőporral, sóval jól elkevertem, majd óvatosan hozzáadtam a felvert fehérje habot. Kevés olajjal kikent, felforrósított palacsintasütő közepébe merőkanállal belecsorgattam a tésztát, (nagyjából 12 cm átmérőjű palacsintákat kell kapnunk) Lassú tűzön (takaréklángon sütöttem addig amíg kis buborékok jelentek meg a tetején, ekkor már könnyen át tudtam fordítani. Szépen megemelkedik a tészta a tojás fehérjétől és a sütőportól :) Toronyba halmoztam őket és rengetegsok eperrel, porcukorral díszítettem.

A sima változathoz mi mézzel elkevert mascarponét és friss vagy fagyasztott gyümölcsöt szoktunk enni, ma "üresen" eperrel és Nutellával ettük a csokis változatot, így is isteni! :)

Hét éve lehetett, hogy egy lillafüredi pihenős hétvégén rájöttem, a legegyszerűbb kis kompakt fényképezőgépünk is képes játszani a mélység-élességgel, ha egészen közel megyek fotózni kívánt tárgyakhoz... na jó, akkor még azt sem tudtam mit jelent ez, de tetszett a hatás, hogy az előtérben lévő dolgok élesek, a háttér meg elmosódik... de azért láttam, hogy ez mégsem az "igazi".

Elkezdtem "kutatni" és rá kellett, hogy jöjjek, az olyan fotók készítéséhez, amik az én fejemben megszülettek, tükörreflexes gép kell, és sok jó objektív. Ezekhez meg sok pénz.... tehát az új gép még váratott magára.

2010-ben elutaztunk Párizsba, elvarázsolt a város. A nagybátyámtól kaptam kölcsön az utazáshoz egy komolyabb masinát. Ez, és Párizs hangulata, hogy mindig volt valami inspiráló akárhova is néztem, segített abban, hogy még közelebb kerüljek a fotózáshoz. Végleg és visszavonhatatlanul szerelembe estem. Talán ezért is olyan meghatározó ez a párizsi út (amellett hogy megkérték a kezem :) ) 

Pár fotóm Párizsról (2010)

Párizs után visszatértem a saját kompakthoz és kísérletezgettem, persze a várt hatás elmaradt. Sok fotós munkáját nézegettem filckr-en, olvastam, tanultam, és lassan megszületett bennem a konkrét elképzelés arról, mi kell nekem. A váz, az objektív(ek)... A kedvenc fotósaim mind Canont használtak így egy pillanatig nem volt kérdés, hogy én is ehhez a márkához leszek hű... Tesztelések, kritikák olvasgatása a neten...Mitől jó a jó objektív... Mindent tudni akartam.  

Amikor 2012-ben végre a kezembe foghattam a saját, tükörreflexes gépemet, már egész sok mindent tudtam a fotózásról. Itt kezdődött az igazi utazás ami máig is tart. Persze még azóta sem tudok mindent. Közel sem. De ahogy egyre több expót tudtam magam mögött, ahogy nőtt az objektívek száma a fotós táskámban, ahogy kikísérletezgettem a képek szerkesztését, a retusálást, egyre jobban és jobban mélyült a kapcsolatom a gépemmel és a fotózással. 

 ...a két szerelem összekapcsolódott

...névlegesen a főzés és a fotózás. A szüleim is szeretnek a konyhában lenni, szerencsém van, mert jól is főznek, így nem volt nehéz dolgom, könnyen elleshettem az alapokat már egész kicsi koromban. Mindig ott sürögtem-forogtam körülöttük a konyhában, ha készült valami finomság. Rengeteg szakácskönyvünk van és sokszor forgattam őket, nézegettem a bennük lévő ételfotókat. Viszont az bosszantott, hogy némelyik könyvben egyáltalán nem szépek a képek, ezért elkezdtem gyűjteni azokat az ételfotókat a pinterest-ről és receptújságokból amiknek a megkomponálása közel állt az én ízlésemhez... Igazából ezek a fotók alakították  ki az ízlésem és látásmódom. Inspirálódtam, tanultam és amikor tehettem én is lefotóztam azt, amit sütöttem vagy főztem. Aztán jött a gondolat, hogy ha ennyi étel és ételfotó születik, miért is ne rendszerezzem őket egy blogban?! ...így jött létre a gombócarthúr blog 2013-ban. Azóta is blogolok ha időm engedi, kisebb nagyobb kihagyásokkal, de igyekszem életben tartani a blogot, mert nagyon közel áll a szívemhez.

Ez az én fotós történetem dióhéjban :)

2013-ban készült ételfotóm

2016-ban készült ételfotóm:

És persze nem csak ételt szoktam fotózni :)

 A következő BuzzFeedFood-ról származó recepthez mobilos fotó tartozik:D de ígérem, az íz kárpótol, nem fog csalódást okozni. Nemrég láttam egy videót erről French Toast elkészítéséről itt. Mondanom sem kell, a gondolat, hogy ezt meg KELL csinálnom, azonnal szöget ütött a fejemben. Nem egy szénhidrátszegény desszertről van szó, és aki diétázik annak azt ajánlom, NE görgessen lejjebb, különben baj lesz... :D

Epres Nutellás French Toast

Hozzávalók 6 tekercshez:

- 6 db toast kenyér

- 6 evőkanál Nutella

- 6 db eper

- 2 nagy tojás

- 1/4 csésze tej

- 2 evőkanál cukor

- 3 evőkanál vaj

-3 evőkanál porcukor

A szeletelt kenyerek mind a négy szélét levágjuk, a megmaradt részt sodrófával "kinyújtjuk" úgy hogy minél vékonyabb alapot kapjunk. Megkentjük Nutellával, megtöltjük pár szem felszeletelt eperrel (én áfonyát is tettem bele) Feltekerjük, a cukorral és tejjel elkevert, felvert tojásban megfürdetjük. Serpenyőben, felforrósított vajon minden oldalát megsütjük. Porcukorral és a megmaradt eperrel (áfonyával) díszítjük.